Akár 20 cm hosszú, kapula alakú gyümölcsök, törékeny, világosbarna vagy fahéjbarna, matt bőrű – héjjal.
A pod akár 10 magot is tartalmazhat, sötét vörösesbarna húsba csomagolva, sűrű, ragacsos állagú, hasonlóan a szárított datolához vagy fügéhez, édes-savanyú ízlel, amely a szilvakavárra emlékeztet. A savanyú tamarindfajtákat főként az ételek ízesítésére használják, míg édes formákat friss gyümölcsként fogyasztanak.

Savanykás tamarind
Italok, mármaladok, szószok, rágódohány és szirupok készítéséhez használják. Desszertekhez, de főként ázsiai és latin-amerikai konyhákhoz is hozzáadják, gyakran édes-savanyú szósz formájában, hasonlóan a szójaszószhoz, vagy frissen fűszerként. Különféle indiai chutney ízesítésre használják, és klasszikus indiai vagy thai rizshez, húsételekhez vagy levesekhez adják hozzá. A fiatal levelek és bevetések zöldségként szolgálnak, a fiatal kapszák savanyú húsát pedig forró ételekhez adják. A magokat főzik vagy pörkölik, és kávé összetevőjeként használják.

Édes tamarind
A gyümölcsök jelentősen édesebbek és ízlékenyebbek, főként frissen fogyasztják őket, vagy édes szószokhoz használják desszertekhez és húsokhoz.

A tamarin pép 35% cukorból és 20% szerves savból áll. Természetes hashajtóként is használják.
Őshonos a trópusi Kelet-Afrikában. Főként Indiában és trópusi területeken termesztik. Az ókori görögök és egyiptomiak már i. e. 4. században is ismerték. Gyakran nevezik indiai vagy savanyú datívának.