Finom húsa van, jelentős rostok nélkül, íze és állagása hasonlít egy őszibarackra.

Ha olyan gyümölcsöt találsz, amelynek felülete kissé ráncos a hegye felé, ez nem hiba, és nem változtatja meg a mangó ízét. Az érett mangók puhák, rugalmasak a felszínen és nagyon érzékenyek a zúzódásokra.
A kemény és éretlen gyümölcsöket szobahőmérsékleten lazán hagyják. Az ablakpárkányon az éretlen mangók még enyhén színezhetők – a klorofill lebontásával sárga/narancs/piros karotinok jelennek meg.

Éréskor a mangó íze és állaga javul. A molekulákból kötött víz szabadul fel, és a mangók szaftosabbak. A keményítők lebontásával cukrok keletkeznek, a mangó édességet nyer, és az illata javul.

Ha igazán élvezni akarjuk az érett mangót, hagyjuk, hogy az illata kialakuljon fogyasztás előtt, ismét szobahőmérsékleten.

A mangót leginkább hosszabb irányban vágva és eltávolítva fogyasztjuk a nagy követ. A húst kanállal veszik le a vágott gyümölcsről, vagy a gyümölcsöt meghúzják, majd szeletekre vagy kockákra vágják. Kiváló friss, hűtve, önmagában vagy gyümölcs- és zöldségsalátákban. A sárga Nam Dok Mai fajta kiváló desszertekhez kókusztejjel vagy tejszínnel kombinálva. A mangó nagyon népszerű a koktélok és az úgynevezett turmixok kedvelői körében, ahol a gyümölcsöt önmagában keverik, vagy összetört jég, fagyasztott gyümölcs, méz vagy joghurt hozzáadásával keverik. Gyakori összetevőként használják a chutney-kban, sós és húsos ételek és szószok köreteként. Camembert típusú sajttal kombinálva is finom. Fagylalt, gyümölcslé készítésére használják, szárított mangót adnak gabonapelyhekhez és sült desszertekhez, vagy indiai húskeverékekhez rizsszel és curryvel.

A mangó tartalmaz A-, C-vitamint, béta-karotint, káliumot és rostot. Eredetileg Burmából és Indiából származik, ma minden trópusi régióban termesztik. A nam dok mai fajta az egyik Thaiföldön termesztett fajta.