Egy zöldes-sárga vagy sárga-narancssárga cseresznye, amely méretében és alakjában, mint egy cseresznyeparadicsom, amelyet papírvékony, hólyagos, hólyagos, hegyes “csomó” vesz körül, amely egy szárított calyxból készül, és éréskor szürkészöldre válik. A gyümölcs kevés magot tartalmaz, amelyeket a húsmal együtt fogyasztanak. A bogyók lédúsak, frissítők, édes-savanyúak, enyhén szűkítő, csípős ízűek, finom illatuk pedig távolról is emlékeztet a nagyon édes cseresznyeparadicsomra, eprere vagy ananászra.
Az éretlen gyümölcsök mérgezőek lehetnek! A gyümölcs érett, amint a virág körüli lámpásszerű kalyx megszárad, és papírra hasonlít.
A papírcsomagolás jó védelmet nyújt, és nem ajánlott csak használatig venni, de párás környezetben gyorsan penészessé válik. Fogyasztás előtt a törékeny környező leveleket kinyitják, és “kifelé” fordítják a gyümölcstől lefelé – ez nagyon vonzó díszítést teremt. A leveleket le lehet szedni, majd egészben vagy félbevágva a gyümölcsöt.

Leggyakrabban frissen fogyasztják, ahol díszítő megjelenését használják – sajton vagy hústálakon, desszerteknél, húsos ételekkel díszítésként vagy salátákban. A physalist borban és szirupban főzve is szolgálják, zselés vagy belesztés készítésére használják (a sima héj megakadályozza a cukor behatolását, ezért a physalist
előzetesen többször át kell szúrni vagy félbevágni). Szárítva is elérhető.

Dél-Amerikában őshonos, főként szubtrópusi régiókban termesztik, Dél-Afrikában, Kenyában, Kolumbiában és Új-Zélandon.