A trópusi zöldségek, amelyek érdekes ízületes formával rendelkeznek, ugyanabba a "családba" tartoznak, mint a tököt, a patisson vagy a cucchini, és ízükben, állagban is hasonlítanak rájuk. A chayote legkellemesebb íze közel áll a kahlrabihoz és az uborkahoz, de viszonylag ízes, ezért a chayote-t ritkán fogyasztják kezelés és fűszer nélkül. A gyümölcsök méretében (10-20 cm), alakban, színben és szilárdságban nagyon eltérnek. Az egészséges chayote világoszöld, kemény, barna foltok és hajtások nélkül. Ebben az állapotban hosszú ideig tart tárolva, különösen hidegben. A növény egészen ehető, puha magok is fogyaszthatók, amelyek finom diós ízűek, Ázsiában a gyökeret, leveleket és hajtásokat is fogyasztják.

A gyümölcsöt nem kell élezni, egészben eszem, és csak rövid ideig főzik, hogy még főzés után is puha maradjon. A kisebb gyümölcsök törékenyebbek és kifejezettebb ízűek. A hús tökéletes mexikói, ázsiai és arab konyhához. A friss chayote kiváló salátákban és salsákban, valamint citrom- vagy limelevben pácolva, vagy egyszerű sóval, borssal és vajjal (Ausztráliában népszerű készítmény) keverékében is finom ízű. Hasonlóan főzik a kisebb tököt – pörkölhető, süthető, savanyítható, tölthető és hozzáadható hús- és fűszerkeverékekhez.

A Chayote magas víz-, aminosav- és C-vitamintartalmú. A chayote név a spanyol "chayote" szóból ered, amely az aztékok "chayotli" nevéből fejlődött ki, amely a növény közép-amerikai eredetére utal. Európába hozták, mint a Közép-Amerika régióiban telepített növények egyike, ahol ma is nagyon széles körben használják. A világ legnagyobb exportőre Costa Rica.