A chili nyers paprika 2–3 cm méretű, viszonylag éles paprika (a csípőssége 100 000–225 000 Scoville egység között éri el). A paprika színtartománya zöldtől narancsig és pirosig terjed, felszínük sima. Eredetileg Közép- és Dél-Amerikában termesztették őket, ahonnan a spanyolok és portugálok terjesztették őket ázsiai és afrikai gyarmatokba.

A paprika nagyon népszerű különféle hideg és csípős szószok, paszták és fűszerek elkészítésére. A sambal paszta chili paprikából, fokhagymából, hagymából, salóhagymából, sóból, ecetből és cukorból ismert – gyakran használják Indonéziában, Malajziában, Srí Lankán és Dél-Afrikában. Fűszerként, mártotként vagy öntetként használják.

Egy másik népszerű paszta az úgynevezett Harissa. Harissa, amely chili paprika és fokhagyma keveréke, jellemző Észak-Afrikára, különösen Marokkóra, Tunéziára és Algériára. Időnként más összetevőket is hozzáadnak – koriander, olívaolaj, paradicsomalma, kömény és mások. Leggyakrabban ételek ízesítésére használják.

Gyakori a chili paprika és a koriander kombinációja, ami tökéletesen kiegészíti és “passzol” ízüket és kifejezőképességüket.

A chili paprikát soha nem szabad egészben fogyasztani – komoly károkat okozhat az emésztőrendszerben!

A piros chili paprika gazdag C-vitaminban és karotinben, néhány B-vitaminban, káliumban, magnéziumban és vasban.
A sárga és zöld paprikák (éretlenek) jelentősen alacsonyabb vitamintartalmukúak. A chili paprika az amerikai kontinensen őshonos, különösen Dél-Amerikában, ahol termesztésük és használatuk már i. e. 7500-tól dokumentálták. A spanyol gyarmatosítók felfedezése után nagyon gyorsan elterjedtek a világ más trópusi és szubtrópusi részeire is, így Dél- és Közép-Amerikán kívül Indiában, Kínában, Japánban, Vietnamban és Afrikában is megtalálhatók. Széles körben használják a Balkánon is. Ételként, fűszerként és gyógyszerként használják. Gyógyító hatásait már a 15. században leírták Kolumbusz Kristóf expedíciói során.