A sapodilla gyümölcsei laposak, elliptikus vagy petevikus alakúak, általában 5-10 cm méretűek, sima krumplihoz hasonlítva. Az éretlen sapodilla kemény, gumiszerű, nagyon keserű magas tannin tartalma miatt, és a gyümölcsöket világosbarna, bőres bőrű pikkelyek borítják. Az érés során eltávolítják a tannint, kivéve egy kis mennyiséget, ami a gyümölcs héján marad. Az érett gyümölcsök felszíne simák. A hús színe sárgástól sötétbarna, néha vörösesbarna, lehet durva és kissé szemcsés, de sima, lágyulás után afdús is, íze és illata hasonlít a nagyon édes körtékre, egy kis karamell árnyalattal. A gyümölcsök általában 3-12 könnyen eltávolítható barna vagy fekete magot tartalmaznak, amelyek szabadon nőnek a gyümölcs középső részén. Légy óvatos, 6 magnál több elfogyasztása hasi fájdalmat és hányást okozhat, ráadásul a magokon van egy kis “kampó”, ami nyelve megsértheti a nyakot.
A kemény, érett sapodillák több napig tárolhatók a hűtőben vagy fagyasztva. A teljesen érett gyümölcsök, ha körülbelül 0°C hőmérsékleten tárolják, akár egy hónapig is jó állapotban maradhatnak. Szobahőmérsékleten érnek.

A sapodillát leggyakrabban nyersen, hűtesen, megnyúzva vagy kanállral félbe vágva fogyasztják.
Szilárd héjaban félbevágva szolgálható desszertgyümölcsként. A sapodilla gyümölcsöket is meghúzzák és felvágják, és a húst desszertekhez, gyümölcssalátákhoz és sundae-khez, vagy tojáskrémhez adják sütés előtt. A hőkezelések kiemelkedőek, de érdekes receptek találhatók, különösen Indonéziából vagy Malajziából. A péppézt palacsintához vagy kenyér tészához adják. A cukorral főzött hús gyönyörű vörös színt kap.

C-vitamint és sok gyümölcscukrot tartalmaz. Elsősorban trópusi Amerikában termesztik, különösen Mexikóban és a Nyugat-Indiákon, de minden trópusi régióban jól fejlődik. A fa jelentős mellékterméke a gumilatex, az úgynevezett chicle.