A vastag bőr sárga, zöldes-rózsaszín, élénk rózsaszíntől bíborvörösig terjed, fajtól függően, és több jellegzetes, pikkelyes növény borítja, amelyek lángokra emlékeztetnek. A vörös pitahaya húsa fehér vagy bíborvörös, számos apró fekete maggal, ízében és megjelenésében hasonlít a fekete szezámhoz. Nagyon szaftos, enyhén édes, íze pedig a görögdinnye ízét tükrözi.
A sárga pitahaya kevésbé díszítő megjelenésű, de húsa nagyon kellemes ízű, mint a szaruszál vagy arany kivi, de kevésbé savas.
Az éretlen gyümölcsök szobahőmérsékleten érnek. Az érett gyümölcsök érzékenyek a zúzódásokra, ezért hűvös helyen kell tárolni. A gyümölcsöket alaposan meg kell mosni, mivel a növényeket általában növényvédő szerekkel kezelik.

A piros pitahaya
Kevésbé kifejezett íze miatt önállóan tálaljuk – hűtve és lime lévével ízesítve, vagy épp ellenkezőleg, merész hozzávalókhoz való kiegészítésként. Díszítő megjelenése érdekében hosszára vágva vagy görögdinnye módjára szeletelve tálalják. A magok kellemes, diós ízűek és számos egészségügyi előnnyel rendelkeznek, amelyeket a test csak akkor szív fel, amikor a magokat rágják.

Sárga pitahaja
Leggyakrabban frissen, hosszára vágva, néha lime lével ízesítve szolgálja, kiváló gyümölcssalátákban és turmixokban.

Alacsony kalóriatartmú. A gyümölcsök sok C-vitamint, kalciumot, foszfort és rostot tartalmaznak. Nagyobb mennyiségben hashajtó hatást gyakorolhat.
Közép- és Dél-Amerikában őshonos, Ázsiában, Ausztráliában, Hawaiin és Izraelben is termesztik. A vörös pitahaya megjelenése annyira jellegzetes, hogy Guatemalában egy árnyalatot neveztek el róla.