Csak a rhizom, amelyet gyakran tévesen gyömbérgyökérnek neveznek, használják valódi gyömbérből. Íze nagyon jellegzetes, aromás, enyhén gyümölcsös vagy citrusos, édesen csípős (nagyobb mennyiségben nagyon éles is lehet). A rizzónak szürkésfehér vagy sárgásbarna színűnek kell lennie, és érintésre szilárdnak kell lennie. Viszonylag bonyolult formákat alkot, amelyek erős, lekerekített gyökerekre emlékeztetnek, a húsa világossárga, szaftos, régebbi rizzómáknál fás.
A gyömbér íze a készítés típusától és a rizzom korától függően változik. Az íz a legjobban megőrződik, ha a főzés végén hozzáadják az ételhez. Ezenkívül a sült gyömbér íze eltér a főtt gyömbértől, ezért óvatosan és szándékosan kell kezelni ezt a fűszert. A gyömbér rizzómát a hűtőben tároljuk, papírtörlőbe csomagolva, és szorosan bezárva egy mikrotén zacskóban. Az így tartósított gyömbér több hétig friss maradhat.

A gyömbér a Távol-Kelet tipikus fűszere. A szárított gyömbér a curry fűszerkeverék része, és jól illik bárány
– és baromfihúshoz, halhoz és tengeri herkentyűekhez. Gyakran használják a brit konyhában is. Gyakori összetevő édesételekben – mézeskalács, vágott sütemények, tejrizs, gyümölcssaláták és gyümölcsdesszertek.

Savanyított gyömbért például sushival fogyasztják, a cukrozott gyömbért desszertekhez enyhén fűszeres gyümölcsként használják.

A friss gyömbért először eltávolítják a hájból, de csak azokon a területeken, amelyeket feldolgoznak. Ezután reszelhető vagy vékonyra szeletelhető. Gyakran vékony sült krumplivá is vágják, nagyjából gyufa méretűekre, mint egy julienne zöldséget.

A gyömbért ma főként Indiában, Indonéziában, Kínában, Japánban, Ausztráliában, Dél-Amerikában és Nigériában termesztik.
A gyömbérteát alternatív orvostudományban használják reumát, izomfájdalom vagy megfázás esetén. A gyömbér ébreszti az étvágyat, támogatja az emésztést és enyhíti a gyomorgörcsöket.