A kókusz valójában egy mag, amely a kókuszpálma gyümölcsét tartalmazza, és a világ egyik legnagyobb magja.

A tojás alakú “diók” körülbelül 15 cm méretűek, kemény fa héjjal, amelyet kemény rostok borítanak, amelyek a felszínen maradnak, mint a dió nő zöld héj maradványa. A héj és a rostok sötétbarna. Három különálló “szem” – lyukak a gyümölcs tetején – különleges funkcióval bírnak: kettő táplálja a gyümölcsöt érés közben, a harmadik, amelyet csak vékony üres borít, lyukként szolgál a csírázáshoz. Az üreges gyümölcs belső fehér, szilárd és törékeny húsú, körülbelül 1 cm vastag, és szorosan illeszkedik a héjhoz. A gyümölcs belsejében kókuszvíz található, tiszta vagy tejes színű, néha tévesen kókusztejnek nevezik (azonban a kókusztej egy gyártott keverék, amely összetört húsból és vízből áll).

A kókuszdió nagyon tápláló, gazdag zsírokban (akár 60%), fehérjékben és vitaminokban, kalciumban, foszforban, vasban, cinkben, és viszonylag kevés cukrot tartalmaz.

A kókuszhúst frissen használják, desszertek díszítésére, saláták alapanyagaként és sós egzotikus ételek előállítására. Hozzáadható húshoz és rizshez, illetve keleti húskeverékekhez.

A szárított kókuszhús díszítő- és illatos összetevőként használják édes ételekben. A kókusztejet főként főzéshez használják. Kókuszliszt, amely sok helyen alapvető élelmiszer, valamint kókuszolaj vagy margarin is előkészül kókuszdióból.

A kókuszpálma nagyon régi növény, és eredete nem teljesen világos. Ennek oka, hogy a kókuszdiók üregesek, több hónapig képesek vízben elmaradni, és hosszú távolságokat utazhatnak tengeren. Az Indiai-óceánban már 4000 évvel ezelőtt termesztették őket, és több millió éves fosszíliákat fedeztek fel a trópusok különböző részein. Jelenleg a kókuszdiók elterjedtek a trópusok egész területén, és itt nagyon fontos termés.