A szár helyén négy merev ovális csepilepc található, a másik végén pedig egy díszítő hegcsillag. A fényes vöröstől lila-barna bőrig terjedő (néha feketére színezve) nagyon vastag (kb. 8 mm) és határozott. A hús belül fehér vagy rózsaszínes, puha és lédús, csúszós a felszíne, formája hasonlít a mandarinhoz, 4-8 szegmensre osztva, több maggal együtt, amelyeket pörkölés után lehet megehetni. Íze és állaga hasonlít egy barackra, enyhe citrus- vagy szőlőárnyalattal, valamint nagyon finom, karamellszerű vagy vajas illattal. Enyhén kuszátia- és rózsaillata is van. A gyümölcsben viszonylag kevés hús található, de nagyon finom és kellemesen illatos.
Hűvös helyen tárolják. A hámozott pép azonnal barnává válik hólyagos megjelenés esetén. A sérült bőrű gyümölcsök nagyon gyorsan megromlanak. Néhány nap hűvös helyen való tárolás után a pép elromlhat anélkül, hogy külső tünetek láthatóak lennének a bőrön. Ha azonban a bőr hajlékony és rugalmas, a tartalom általában friss és ízletes.

Leggyakrabban frissen, finom desszertként szolgálják fel. Ugyanakkor levek készítésére is használják, konzerve és fagyasztva, és nagyon érdekes illatot ad a sorbetnek. Nagyon hatékony, ha hűtve, félig vágott héjaban tálalják.

A mangosténnek számos gyógyhatása van, különösen magas xanton (egy sárga kristályos anyag, amely a baktériumok és a gyulladások ellen hat) tartalma miatt van, és még a világ legnagyobb forrása is – a 200 ismert xanton közül a mangostén 40-et tartalmaz. A mangoszteent Délkelet-Ázsiában a gyümölcs királynőjének nevezik. Őshonos Indonéziában, de minden trópusi régióban termesztik, különösen Thaiföldön. Van egy legenda Viktória angol királynőről, aki magas jutalmat ajánlott bárkinek, aki mangosztént hozott neki. A hámozásból származó lila lé beszennyezheti a bőrt vagy a textíliákat, amelyből nehéz eltávolítani.