A rambután gömb vagy ovális alakú, zöldes-rózsaszín vagy bíborvörös gyümölcs, 3–6 cm méretű, hosszú, puha tüskék borítják, amelyek az idősebb gyümölcsöknél a hegyüktől feketére váltak. A kemény, de törékeny, bőres bőr alatt, amely három részre oszlik, lédús, üveges sárga-fehér hús található, kellemes édes-savanyú, illatos ízlel. A gyümölcs közepén általában egy ovális, fényes barna mag található, amely 2–3 cm méretű. A gyümölcs megjelenésében és ízében nagyon hasonlít a lychee-hez, azonban a rambután esetében ez erősebb.
A gyümölcs a legjobb minőséget gallyakkal szüretkezve megőrzi, és a lehető leghosszabb ideig rajtuk marad. A gyümölcsök érzékenyek a zúzódásokra és sérülésekre, és viszonylag rövid ideig tartják a fogalékot.

Leggyakrabban frissen fogyasztják, lenyűgöző, félig meghámozva a vonzó bőréből. Friss állapotban sorbetekben, gyümölcssalátákban, könnyű desszertekhez, rizspudingokban, zselében és lekvárokban is használható. A hús édes-savanyú keveréke, valamint a licsi keverék formájában is hozzáadható, ami egzotikus hangulatot kölcsönöz az ételnek.

A rambutan név eredetileg “szőrös” jelentést jelent, ami egzotikus megjelenését írja le. Nagy mennyiségű C-vitamint tartalmaz. A pép mellett a mag, amely magas növényi zsírokat és savat tartalmaz, ehető is. A nyers étel mérgező lehet, de a sült vagy főzött szer nagy finomságnak számít. Eredetileg Malajziából származik, de Ázsia más trópusi részein is termesztik – a Fülöp-szigeteken, Indonéziában, Vietnamban és Thaiföldön. Az utolsó három ország a legnagyobb exportőrök is, és a különböző éghajlatok miatt a rambután szinte egész évben elérhető. A fa különböző részeit orvostudományban és festékek előállításában használják.