Tibetből a rebarbara a Volga-medencébe (amelyet akkor Rha-nak hívtak), és onnan a barbároknak nevezett zarándokok hozták Európába – utánuk állítólag latin nevét kapta. A 19. század elején a rebarbara népszerűvé vált az angolok, majd az amerikaiak körében. Darabokat tettek a csípős süteményekre. Az olaszok elkezdték előállítani a rebarbara aperitívet, a Rhubarb-t. A németek ekkor elkezdték elkészíteni rebarbara lekvárost (gyömbér és málna keverékével), amelyet Holsteiner Blut-nak (Holstein vérnek) neveztek. Éghajlati viszonyainkban a rebarbarát áprilistól június közepéig gyűjtik, és a gyümölcsösökben virágzódban virágzik legjobban, fák árnyékában. "A rebarbara nagy részét Németországból importálják Csehországba." Ha például a vásárló már márciusban igényli rá, akkor Hollandiából is el lehet szállítani rebarbarát. Itt azonban jelentősen többet fizetnek, mivel az ára körülbelül 200 CZK kilogramm/kg" – írja le Marek Řondík a Titbittől.

Országunkban a rebarbarát főként édesen készítik, így a hagyományos sütemények és zsemlék mellett vannak receptek zselére vagy zsemlére is. Más országok tipikus rebarbara receptjeihez hasonlóan például Nagy-Britanniában hagyományos édes tortát, a crumble-t készítik. Ezt az édes finomságot a második világháború alatt készítették, amikor a lisztet és más hozzávalókat adagolták, és nem volt elég belőlük a tészta elkészítéséhez. Ezért a gyümölcsöt csak morzsával szórták meg és megsüttük. A mai napig ezt a tortát almából, szederből vagy őszibarackból is készítik. Ugyanakkor találhatunk rebarbara rizottót vagy sós zöldséget is elkészített, majd köretként használjuk sült húshoz.

A rebarbara gazdag B-vitaminokban, különösen a B3-ban vagy a niacinban. Ennek köszönhetően a szervezet energiát használ, szabályozza a vércukorszintet és segít csökkenteni a koleszterinszintet. Végül, de nem utolsósorban, erősíti a test általános életerőt és védekezését. Tartalmaz folsavat is, amely fontos a vérképződéshez és az idegrendszer megfelelő működéséhez. Emellett pantotensavat is tartalmaz, amely fontos az egészséges bőr és haj számára. A káliumtartalomnak köszönhetően a rebarbara fogyasztása elősegíti a víz kiválását a szervezetből. Gazdag magnéziumban, mangánban és kalciumban. Gazdag rostforrás, amely megtisztítja a szervezetet a káros anyagoktól és megszünteti a székrekedést. Segít a túlsúly elleni küzdelemben is, mivel megköti a zsírokat.

A rebarbara savanyú ízét a magas mennyiségű oxalkasav – oxalsav és annak oksalátsói okozza, amelyek nagyobb mennyiségben mérgezik a szervezet számára. A legtöbb sav a leveleikben van – ezért egyáltalán nem szabad megenni. Minél később szeded a rebarbarát tavasszal vagy nyáron, annál többet tartalmaz. A rebarbara konyhában történő feldolgozásakor ajánlott a rebarbara szárait eléggé felmelegíteni, hogy csökkentsék a fent említett sav tartalmát. Ha több oxalántartalmú gyümölcsöt fogyasztanak, mellékhatások jelentkeznek a szervezetben, és mindenekelőtt a kalcium ionegyensúlya megzavaródik. Emellett a kalcium kiszivattyúzza a szervezetből, és más veseműködési zavarok is előfordulhatnak. Ezért azoknak, akik veseproblémákkal vagy hólyagproblémákkal küzdenek, nem fogyaszthatnak belőle sokat. Sérült vesékkel vagy vesekövekkel hajlamosak embereknek egyáltalán nem szabad rebarbarát enniük.

Néhány fogorvos figyelmeztet a túlzott strasszok fogyasztására, mivel az káros hatással lehet a fogakra. Ez azonban különösen a nyers levéllevélre igaz. Káros lehet az epeköves betegek számára is.